Sok hirdetést látni kedves, kölyökkutyás képekkel és valóban, az ember azonnal haza is vinne belőle minimum egyet. Sőt, a tenyésztő garanciát ígér és jelzi, hogy minden szükséges vizsgálat el lett végezve. De vajon elég-e mindez? ...és miért nem? Könnyű az elfogult, kutyára áhítozó leendő gazdit elcsábítani a kölykökkel, ígéretekkel. A „tízen állnak érte sorban" típusú ingatlanközvetítői fogást is jól ismeri mindenki, mégis valahogy működik. Egy divatos fajta kölyökkutyáért milliós árat is elkérnek, nem csoda, ha ezt jó üzletnek tekintik sokan. Ha pedig üzlet, akkor az mindig a profitmaximalizálásról szól, vagyis a magas eladási ár és az alacsony költségek. Ennek a gondolkodásnak három kárvallottja is lehet: 1. Maga a kutya 2. A vevő 3. A fajta És most nem a szaporítókról van szó, mert az egy külön műfaj, amit nyilván gyökerestől kell kiirtani. Azokról a tenyésztőkről van szó, akik nehezen veszik figyelembe a fent felsorolt három pontot. A genetikai problémák hordozói gyakran láthatatlanok és tesztelés nélkül lehetetlen megjósolni, hogy az alom ki van-e téve a betegségeknek. A szülők egészségügyi és genetikai szűrése kötelező kellene legyen, hogy minimálisra csökkentsük az ilyen problémák előfordulásának esélyét. Lássunk egy példát! A kedvelt Border Collie esetén 11 különböző örökletes betegség detektálható: Szembetegségek, gyógyszerérzékenység, fogbetegség, neurológiai betegség, izombetegségek vagy például az NCL5, ami egy neurodegeneratív betegség. Sok ilyen örökletes rendellenességet azonosítottak és térképeztek fel a DNS-ben, és egyre több tesztet dolgoztak ki ezek diagnosztizálására. Bár egy "rossz" gén kimutatása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állatnál kialakul a betegség, a tenyésztők leállíthatják a hordozó egyedek tenyésztését, hogy megakadályozzák a gén továbbadását.